Brazíliát egy botrányos játékvezetői döntés ütötte ki a Copa Américáról, ám nem lehet szemet hunyni afelett, hogy a mezőnyben kifejezetten jól játszó seleção  a kontinenstornán Ecuador és Peru kapujába is képtelen volt betalálni, tovább mélyítve ezáltal saját válságát.

 

Egy közel kétszázmilliós ország csóválta egy emberként a fejét, amikor a hatalmas égéssel végződött hazai rendezésű világbajnokságot követően Dungát nevezték ki a brazil válogatott élére. A kétkedők fő ellenvetése akkor az volt, vajon egy olyan szövetségi kapitány alkalmas-e kivezetni a nemzeti csapatot valaha volt (egyik) legmélyebb válságából, aki ugyan 2006 és 2010 között minden létező címet begyűjtött és a világranglista élére masírozott az együttessel, de a legfontosabb eseményen ─ ráadásul a hollandok elleni negyeddöntőben nyert helyzetből ─ csődöt mondott.

Egyre inkább úgy tűnik hatalmas hibát követett el a szövetség az 1994-es világbajnok kinevezésével ─ Dungában mintha kódolva lenne a kudarc. Amíg csak barátságos mérkőzésekről volt szó, ment a szekér, a seleção tíz zsinórban megnyert meccsel indított, hogy aztán a legrosszabbkor, a tavalyi Copa Américán szenvedje el első vereségét Kolumbiától, majd a negyeddöntőben tizenegyesekkel kiessen Paraguayjal szemben. Nem sikerültek jobban az eddigi világbajnoki selejtezők sem: az arany-zöld mezesek eddigi hat selejtezőjükön kilenc pontot szerezve a hatodik, azaz még pótselejtezőt sem érő helyen állnak, s eddig csak Venezuelát és Perut tudták ─ Brazíliában ─ legyőzni.

A centenáriumi Copa Américának már úgy vágtak neki, hogy Dunga állása komoly veszélybe került ─ esetleges utódként a Corinthians mestere, Tite nevét emlegették a jól értesültek. Az ősz hajú szakember aztán maradt a Timão kötelékében, a szövetségi kapitány pedig a tőle megszokott, zárt védekezésből kontrázó csapat helyett a brazil futballhagyományoknak sokkal inkább megfelelően futballozó alakulatot ígért.

A sorozatos kudarcok ellenére is a brazil válogatottért világszerte szorítók ─ köztük e sorok írója is ─ aztán a keret kihirdetésekor megint felvonták a szemöldöküket, amikor a Barcelona kérésére otthon hagyott Neymaron és a torna előtt megsérült Douglas Costán és  családi okok miatt lemaradó Luiz Gustavón kívül kimaradt a csapatból a Real Madriddal friss BL-győztes Marcelo, valamint Thiago Silva, akik posztjukon a futballvilág legszűkebb elitjébe tartoznak ─ nem beszélve a 2011-ben U20-as szinten mindent megnyerő, európai élklubokban futballozó Alex Sandróról, Danilóról, Allanról, Fernadóról vagy az Amerikába kivitt, de csak perceket kapó Lucas Mouráról. A bennünk ilyenkor megfogalmazódó kérdés a következőképpen hangzik: vajon még mindig olyan gazdag-e a brazil futball, hogy az ilyen kaliberű játékosokra ne számítson a szövetségi kapitány?

A válasz: egyértelműen nem. Dunga Copa-csapata ugyan egyszer sem játszott kifejezetten rosszul, labdabirtoklásban uralta a meccseket, mind Ecuador, mind pedig Peru ellen irányította a játékot, ám a legfontosabb pillanatokban képtelen volt lehetőségeket teremteni, illetve kihasználni azokat ─ a harmatgyenge Haiti elleni 7-1-es győzelem ilyen szempontból nem lehet mérvadó. Az eredmény ismert: újabb szégyen. Még akkor is, ha a Peru elleni 1-0-s vereség magához a játékhoz méltatlan körülmények közt következett is be.

Az inkák gólja mellett ugyanis még akkor sem lehet szó nélkül elmenni, ha egy magára valamit is adó brazil válogatott addigra már három-négy góllal vezetett volna. A találat ugyanis a modern futball szégyene volt. Ruidíaz ugyanis a felvételek alapján egyértelműen kézzel ütötte be a labdát a brazil kapuba (Mano del Dios 2.0), de ami ennél is felháborítóbb, hogy az egyébként a braziloknak két, a peruiaknak egy tizenegyessel "lógó" uruguayi Cunha játékvezető öt percig trécselt ─ ki tudja, kivel? ─, amíg megszületett a nyilvánvalóan téves ítélet, amely tönkretett egy tökéletesen kézben tartott meccset, s egyúttal a brazilok tornáját. Az rendben is lenne, hogy Amerikában, a videóbíráskodás hazájában vagyunk, ám a labdarúgást továbbra is a FIFA szabályai szerint játsszák. Legalábbis senki nem szólt a torna előtt, hogy kísérleti jelleggel most vezetik be az amcsi módit. Amúgy be kéne, de ezt ebben a posztban inkább nem tárgyalnám.

A tény azonban a botrányos bíráskodástól és a játék képe alapján tökéletesen igazságtalan eredménytől függetlenül még tény marad: a brazil futballt a hazai rendezésű olimpia előtt újabb szégyenletes gyomros érte ─ minden szempontból. Az ötkarikás játékokon már ott lesz a koronagyémánt, Neymar a csapatot viszont még Dunga készíti fel ─ ha nem lesz meg a hőn áhított arany, minden bizonnyal utoljára.

Copa América, csoportkör, 3. forduló:

Brazília─Peru 0-1 (0-0)

Gól: Ruidíaz (75.)

Egyéni értékelő:

Alisson ─ 6: Szinte semmi dolga nem volt, egy szabadrúgást bravúrral hárított.

Daniel Alves ─ 6: Szorgalmasan zakatolt fel-alá a szélen de volt pár labdavesztése.

Miranda ─ 4: A "gólnál" csúnyán lemaradt Ruidíazról.

Gil ─ 7: Gyakorlatilag hibátlan meccset hozott, a "gólról" nem tehet.

Filipe Luís ─ 5: Az első félidőben az előre játékban kifejezetten hasznos volt, de csapat három meccsen két gólt kapott, mindkettőben vastagon benne volt, a sorsdöntő szituációban Polo egész egyszerűen "megmajmolta".

Renato Augusto ─ 5: Meggyőző volt a labdaszerző szerepében is, de sok zsugát elszórt, és a  "gól" előtt faultolina kellett volna Polót, hiszen akkor még nem volt sárgája.

Lucas Lima ─ 5: Dolgozott, dolgozott keményen, de ez a seleção tízes mezét viselő játékostól édeskevés.

Elias ─ 6: Hibázni nem hibázott, a végén eldönthette volna továbbjutást, ám a combjáról a kapuba tartó labdát védte Gallese.

Willian ─ 6: Benne volt a legtöbb élet, ha betört középre alig tudták megállítani, de ez így sem volt elég.

Philippe Coutinho ─ 5: Ő lőtt legtöbbször kapura, de gyakran volt pontatlan, sajnos most inkább az Európa Liga-döntős énjét hozta.

Gabriel Barbosa ─ 6: A brazilok öt kaput találó lövéséből kettő az ő nevéhez fűződik, az első félidőben Gallesét hatalmas bravúrra kényszerítette, csak a kapus bravúrján múlt, hogy nem lett gól.

Hulk ─ 5: Mintha a pályán sem lett volna, igaz három perce sem volt a pályán, amikor a demoralizáló "gól" született.