Brazilmánia

A debütánsokról szólt a brazil válogatott világbajnoki selejtezője Quitóban: az új szövetségi kapitány, Tite első mérkőzésén Neymar szerezte ugyan az első gólt, de egy újonc ellopta előle a show-t. A friss olimpiai bajnokként első felnőtt válogatott meccsén pályára lépő Gabriel Jesus két varázslatos góljával és egy kiharcolt tizenegyessel bizonyította: nem vesztek ki a tehetségek a kanárik futballjából.

"Nem lesz szép meccs" ─ jósolta a szövetségi kapitányi debütálására készülő Adenor Leonardo Bacchi, ismertebb nevén Tite a brazil nemzeti csapat ecuadori világbajnoki selejtezője előtt. A Corintians mesterének igaza is lett, legalábbis ami az első félidőt illeti. A kezdőcsapatokat vizsgálva a brazil futball szerelmesei közül bizony sokan káromkodtak, amikor látták, hogy az 55 éves mester Renato Augusto, Casemiro és a 2014-es vébén csúnyán megégő Paulinho személyében három labdaszerző középpályást vezényelt az Estádio Olímpico Atahualpa gyepére a Corinthians egykori sikeredzője.

Az első félidőben aztán tovább fokozódott az "ezt már Dunga alatt átéltük" érzés, ugyanis a rengeteg pontatlan passz miatt nem tudott folyamatos játékot kialakítani a selecao. Igaz, Ecuador sem, mert az említett hármas lezárta az egyenlítőiek passzsávjait, s a fizikálisan sem elhanyagolható trió a test test elleni párharcokat is rendre megnyerte. A kevés ecuadori veszély egyetlen embernek, Jefferson Monterónak volt köszönhető, de a Swansea balszélsőjének centerezéseit rendre hatástalanította a Marquinhos, Miranda kettős, akik Casemiro segítségével tökéletesen semlegesítették középen Bolanost és Caicedót is, szórványos és jóformán veszélytelen távoli lövésekre kényszerítve ezzel az egyenlítői középpályásokat.

Mivel az elhárítás szinte kifogástalanul működött, s a második játékrészben már komoly fölénybe kerültek a brazilok, kezdett kirajzolódni, mire építette a taktikáját Tite: a majd' 3000 méteres magaslaton meglepetésre a hazaiak fáradtak el, a párharcokban folyamatosan őrlődő fedezetsoruk egyre több labdát vesztett, s nagyjából a hatvanadik perc tájékától csak az volt a kérdés, mikor hibázik addig remekül záró, ám meglehetősen lassú középső védelmük.

A pillanat a 70. percben jött el, amikor Casemiro zseniálisan a védők mögé löbbölt labdájára rástartolva az első felnőtt válogatott meccsét játszó Gabriel Jesus úgy hagyta faképnél Minát, mint Ferrari az MTZ-t, s kapujából kétségbeesetten kirontó Domínguez már csak őt tudta elütni, a labdához férni esélye sem volt. Jött Neymar higgadtan értékesített tizenegyese, amely a brazil foci jövője szempontjából, talán ugyanolyan fontos volt, mint amit az olimpiai döntőben vágott be Hornnak...

A Barcelona zsenije ezzel a találattal egyébként majd' egy éves gólcsendet tört meg, a csapat pedig egy 33 éves átkot: a most kékben játszó aranymezesek 1983-ban nyertek utoljára tétmeccsen Ecuadorban. A siker akkor vált igazán kézzelfoghatóvá, amikor az ecuadori jobbhátvéd, Paredes a szellőléptű Gabriel Jesus után Renato Augustót is sárga lapot érően terrorizálta. A kiállítást követően ugyanis a létszámfölénybe került brazilok elkezdtek úgy futballozni, ahogy igazán szeretnek: vilámgyors, kevés passzból felépített kontráikkal teljesen szétzilálták a már egyébként is holtfáradt ellenfelet.

Neymar először Marcelónak adott forintos ─ bocsánat, realos ─ labdát a bal oldalon, a madridi balbekk középre adását Gabriel Jesus pazar mozdulattal, sarokkal perdítette a bal sarokba. Az alakítás láttán talán nem csak nekem ugrott be Cristiano Ronaldo Király Gábornak lőtt gólja... A brazilok tízese aztán közvetlen gólpasszt is adott a balösszekötőből Jesusnak, aki védője mellett befordulva a kissé kint álló kapus mellett-felett csodagólt tekert a hosszúba, megkoronázva ezzel egész estés ténykedését. Az egyébként roppantul nehéz meccs végén így joggal emlegethették Szambaországban: Jesus eljött hozzájuk.

Egyéni értékelő:

Alisson (6): Néhány kifutástól eltekintve egyszer tették igazán próbára, Noboa löketénél hatalmasat védett.

Daniel Alves (6): Védekezésben hozta a kötelezőt, a támadásokat ezúttal nem támogatta túlzottan, leginkább azért, mert az ő oldalén játszott Montero, a legveszélyesebb ecuadori, aki így is megforgatta párszor az öreg harcost.

Marquinhos (7): Ha nekem valaki a múltban azt mondja, 21 évesen is lehet valaki világklasszis védő, azonnal melegebb éghajlatra küldöm. Marquinhost látva mégis úgy vélem, nem kell tizenakárhány éven át verekedni a világ legjobb centereivel, hogy valaki a legnagyobbak szintjére emelkedjen. A helyezkedése egészen tanári. Ha az általam a jelenkor legnagyobbjaként tisztelt Thiago Silva egyszer visszavonul., akkor sem leszek nyugtalan.

Miranda (7): Sokszor bántottam már, de ebbe a meccsbe nem tudok belekötni. A középhátvéd posztja egyébként talán a leghálátlanabb, hiszen a ha a fedezetsor nem szűr kellőképpen, marad az ide-oda rohangálás. Talán a csapatkapitányi karszalag tette, de hihetetlenül összeszedetten futballozott, s a labdakihozatalokból is jócskán kivette a részét. Marquinhoshoz hasonlóan ő sem egy torony, ennek ellenére a Caicedo jelentette légiveszély ezúttal nem volt tényező.

Marcelo (7): Ha megtanulna rendesen védekezni, Aranylabda-várományos lehetne. Na jó, vicceltem, hiszen az elkövetkező harminc évben csak a Messi-CR kettősnek osztanak bogyót, hol megérdemelten, hol érdemtelenül... A második félidőben, amikor inkább támadnia kellett, kidomborodtak játéka pozitívumai ellenállhatatlan volt, gólpassza magáért beszél.

Reanto Augusto (6): Hozta az olimpián nyújtott produktumát, csak éppen kilencven perc alatt: elfogódott kezdés, elszórt labdák, elrontott ziccer, aztán pedig szinte hibátlan futball. Az egyik személyes kedvencem, mégpedig a hatalmas szíve miatt. Támadó középpályás múltját remekül kamatoztatja a box-to-box fedezet szerepében. Kíváncsi vagyok mikor sül el a lába. Mert tud lőni.

Casemiro (7): Nem véletlenül a Real Madrid egyik legfontosabb láncszeme. Bivalyerős, labdabiztos, most kezdi befutni azt a karriert, amit négy-öt éve jósoltak neki. Bolanost egyszerűen leradírozta a pályáról, s ami a legfontosabb: a tizenegyes-szituáció előtt Gabriel Jesusnak adott kiugratásáról elsőre azt hittem, egy vaktában előre vágott labda. Nem volt az.

Paulinho (7): A másik box-to-box középpályás, jól szűrt, sokat ment előre a támadásokkal. Előzetesen csak néztem, mit keres a csapatban, de fizikumával kulcsszerepet játszott az ecuadori középpálya felőrlésében. A vb-sokk utáni leső válogatott meccsén sokkal többet nem is lehetne kívánni tőle.

Willian (5): Bocsánat, kedves lieblingem, ez most nagyon vékony volt. A munkamorállal most sem volt probléma, de nem jöttek a passzok, és mindössze egy távoli lövéssel jelentettél némi veszélyt az ecuadori kapura. Ez egy Williantól nagyon szerény. Lesz ez még jobb is.

Neymar (9): Felejtsük el gyorsan az első félidőbeli, öncélúnak tetsző szólókat, amit ugyanis a szünet után művelt, az fenomenális volt. Kulcspassz, gól, gólpassz ─ ennél nem kell több indoklás egy kilences osztályzathoz. A meccs vége felé egy ecuadori(!) drukker érezte úgy, hogy személyesen, a pályán kell lerónia tiszteletét bálványa előtt ─ nem is csodálom. Talán már a brazil szurkolók is kezdik kapiskálni, mit is jelent Neymar az egyetemes labdarúgásnak.

Gabriel Jesus (10): A kilencvenes évek derekán volt egy Romário nevű figura, aki állítólag nyert egyet s mást ─ nos, testalkata, mozgása gólérzékenysége okán ez a srác rá emlékeztet. Már az olimpiai értékelőmben is utaltam rá, hogy csak rajta ─ és Guardiolán ─ múlik, milyen magasságokba emelkedik. Tizenkilenc éves korára kinőtte a brazil bajnokságot, de belenőtt az arany-zöld mezbe. A mostani játékával megdöntötte a tézist, miszerint egy centernek szükségszerűen nagydarabnak kell lennie. Ambíció, sebesség, gólérzékenység - el ne szúrd, öcskös!

Philippe Coutinho (7): Remekül szállt be; friss, kreatív erőként sokat segített a hullafáradt ecuadori hátsó alakzat szétzilálásában. A ziccerénél talán lehetett volna higgadtabb, de Domínguez védése sem volt kicsi.

Tite (10): Ha ezt így komponálta meg, minden elismerésem, tökéletes forgatókönyv. Bevallom, Paulinhót a kezdőben látva Micaléért kiáltottam, de remélem, ez csak egy átlagos brazil szurkoló reflexe az 1-7 után. Az, hogy a végén a futballisten Neymar az ő nyakába ugrott, azért elég beszédes...